Kedves Borataim!
Ez a bejegyzés nem árul zsákbamacskát, mert nyíltan felvállalja, hogy a pálinkáról szól. Amint a mellékelt ábra is mutatja, ezt a fantasztikus italkülönlegességek a legkülönfélébb módon lehet tárolni, illetve ajándékba adni. Például ez a nemiszerv alakú üveg meglehetősen kreatív alkotóra utal.
Már az ókori görögök is pálinkáztak, mert tisztában voltak minden hasznos tulajdonságával. Például azzal, hogy hetvenfokos nemes nedűvel lehet igazi IHB bulikat rendezni az Akropolisz patinás kövein. Pallasz Athéné is akkor pattant ki Zeusz gyomrából, amikor az hét deci fütyülős után epét okádott a Parthenón dór oszlopaira. Bizony ám, az Erekhtheion soha azóta nem látott akkora dorbézolásokat, mint Athén fénykorában.
Valójában Sámson és Herkules is azért voltak olyan kemények, mert örökké szeszt vedeltek. Bár ez még azelőtt volt, hogy előbbit lotyója, Delila megszabadította volna fanszőrzetétől, amely már összenőtt bozontos szakállával. Hát nincs mit tenni, az akkori emberek meglehetősen szőrösek voltak. Tulajdonképpen Delila találta fel az epilálást, mert zavarta a dús keratin szaruképlet, főleg egy (a korábbiakban már részletezett) bukkake party esetében. Hogy minden tévhitet eloszlassunk, tisztázni szükséges miképpen halt is meg Sámson. Valójában nem a templom épülete omlott rá, mint ahogy sokan gondolják, hanem a szőrtelenség okozta a vesztét. Mint tudjuk a szőrzet elsőrendű feladata a test hőmérsékletének megőrzése, tehát egyfajta termosztátként szolgál. Na most, miután hősünk csupaszsága felett érzett szégyenében úgy istenesen beb*szott, a hazafelé vezető úton gyorsan becsúszott egy gikszer. Mivel menni nem nagyon tudott (csak sugárban hányi), így a kocsma melletti árokban töltötte az éjszakát. Viszont mindez januárban történt – ami ugyan a Közel-keleten nem probléma, de ezúttal Algida, a szemét hóisten vicces kedvében volt és kiverte tarisznyája jeges tartalmát a föld ezen része felett – így barátunkat végül a tuberkulózis vitte el. Halála után természetesen összeszarta magát.
Egyedül Sámuel próféta nem iszik, mert érzékeny a gyomra. Na meg valakinek a pokol pusztító tüzét is őriznie kell, azt meg ugye nem lehet úgy, ha öt percenként rád jön a cifrafosás.
A középkorban is előszeretettel vedelték a fütyülős páleszt. Janus Pannonius előbb volt alkoholista, mint humanista. Ő sem tüdőbajban halt így meg, hanem a sok szesz akkorára növelte a máját, hogy az végül nem fért el a hasfalában és összenyomta a tüdejét. Tüdőbaj mi, jó vicc. 
Mikor Padovában tanult, már akkor olyan nagy volt a mája, hogy arra kényszerítette, hogy ilyen béna verseket írjon:
"Azt mondod hepatitised van tőlem s jársz a nyakamra.
Szilvia (igazából ez olasz férfinév, a szerk.), furcsa e vád s jogtalan is, kicsikém.
Mert ha te hatalmas farkak közt jársz, mondd, így keseregsz-e:
Vérzik a májam, s jaj, épp ez a pálinka hibás!"
A pálinka kapcsán mindenféleképpen ki kell térnünk annak inspiráló hatásra. E nagyszerű, gyomorforgató hulladék nélkül nem jöhettek volna létre igazi műremekek. Például ott van Ioan Nemtoi, aki tuti, hogy minden esetben emberesen bekúr, mielőtt alkot egy ilyet:
Amúgy ez mi a f*szom? De most komolyan.
Amíg nem kapok választ, addig azt javaslom igyatok annyi pálinkát, amennyit csak bírtok, és akkor semmi sem menthet meg benneteket, hogy ekkora kicseszett nagy művészek legyetek és a ti értéktelen, ocsmány vackaitokat is kiállítsák a Tudásközpontban, amelyet sok affektáló sznob, saját habzó nyálától fuldokló, epilepsziás rohamok kísérte, ajnározó vonaglása kísérne.
